2010. március 22., hétfő

El még mesélem neked, milyen még volt Kolozsváron a fákultáté!

       Első hetekben amikor feljön az egyetemista erőforrásai tejében van,  a költségvetési tervezete biztos fedezettel büszkélkedik. Gondtalanul étkezhet a vendéglőkben, mert épp csak a batyuja tetejére kell nyúljon, még...  A második félév kezdetén eltervezi, úgymond szilveszteri fogadalmat tesz Kolozsvárt meglátva, hogy csak könyvekre költ, meg fénymásolatokra, buszjegyekre és minden  olyan dologra ami csak a művelődést és a továbbtanulást segíti elő.
       Csak közben az a baj, hogy a költségvetésbe előre nem látott kiadások kerülnek be. Például egy esti sörözés és máris felborította az államháztartást.  Ami átlag heti gyakorisággal jelentkezik, olyan mint a madárinfluenza: ELKERÜLHETETLEN.
Azt sem hagyhatta ki, hogy megvegye azt a pólót a kirakatból, hiszen 20%-os kedvezmény volt!
         Az idő telik, a pénz folyik és már az is kielégítő, ha az utcai hamburgeres biztosítja az ebéd hatalmas falatait.    Pedig otthon megmondták szépen, hogy eredj fiam a kantinba és egyél főtt ételt, mert gyomor gyulladást kapsz! A kedves diák a telefon innenső végén csak bólogat, persze édesanya... hát most jöttem onnan, volt káposzta leves sós káposztával és krumpli püré szalmapityókával... nagyon finom volt és lett volna desszert is palacsinta nápoly-szelettel csak egy kicsit spórolok mert így is akkora a gázszámla!
A spórolási szándék mindenkiben meg van, a kocsma ajtajáig, viszont azon túl már bizonyos érték és helyzet átértékelődés történik szinte minden alkalomkor.
      Az idő még jobban telik... Jöhetne már az a csomag! Mert már alig várom! Most már nem nonstopokban vásárol a kolozsvári egyetemista, hanem rászánja az idejét és elmegy egy olyan nagy piacra, ahol mindent összegyűjthetsz  egy kosárba és csak egy helyen kell fizess (nevet nem mondok mert ez nem a reklám helye, azt nézd meg a PROTV-n, az esti film közben).
      A legjobb hír, még az, hogy a buszon az ellenőrök elfognak, otthon persze ezt nem kell tudják... mert csak rosszabb lenne. Az ön-költségvetésed hatalmas inflációval küszködik. Folyamatosan kell vissza utasítanod az esti meghívásokat buliba stb. jellegzetes migrén és fejfájásra panaszkodva.
       Már egy hetet biztosan ki lehet bírni, úgy is pár nap múlva a jön egy busz, ami megy Budapestre s hozza  otthonról a felmentő csomagot! Addig lehet válogatni a kamarában: nagyszerű a kínálat. Van ecetes uborka, egy kis sajt még,  olaj és halkonzerv, félig felbontva.
       Szóval az új recept radikális változásokat hoz a magyar konyha évszázados művészetének eddigi kialakulásában: nem az íz világra tesszük a hangsúlyt hanem a meglévő hozzávalókra.
Fel a fejjel, éjszaka jön át Kolozsváron a busz. Várjuk nagy szeretettel! Fel kell húzni az órát, 12-re! Háromnegyedkor  csörög a telefon... tudja, jól hisz úgysem aludt, mert sztereóba hallgatta a gyomorkorogást.
       Amikor élvezettel megy a  központon át, szól a telefon, csak egy kérdéssel: hol vagy mert kell induljon  a busz, pedig kellene neki meg egy negyed óra, hogy oda érjen. De ne! Hát megyek taxival, akkor! Nem tud várni kell induljon! S kezeit csókolom! Akarva akaratlanul segély csomag lett a mentőcsomagból, ami úton van már Budapestre, az ottani rászorulókon segít, hisz Romániában tombol a gazdaság és az egyetemisták gyomra...
     Ekkor sújtott le Damoklész kardja! Bizony most jött el az a bizonyos hét szegény esztendő!
De másnap azért van pénz beülni a kocsmába... végül is meg kell torolni a pakk sorsát!
Haza menet az utcákon: a hamburgeres is csak mosolyog ... A reklám figura mosolyog: neki könnyű, csak fel van festve a falra... meszet eszik, az pedig ingyenes...+TVA.
Haza érve már bánja, hogy miért fénymásolta le az összes tanulmányt, mikor egyszerre csak úgy is egyet tud olvasni...  Azt az ellenőrt pedig jobb lett volna nyaggatni, hogy ne vasalja fel a maradék pénzét.
Bevásárolni is könnyű, ha van mivel., gondolja magába.
Elszomorodni semmi ok, hiszen otthon fellelt egy kis régi sós ropit az alsó polcon, ami még az elején tartott házi bulikból maradt. És rájön arra a következtetésre, hogy milyen finom a sós ropi a szalonnával! Egészségedre!  

Bármeny elem, a valóság és a leírtak közötti hasonlóság csak a véletlen műve lehet! Mindez relatívan fikció!

2010. március 16., kedd

Március 15-ei ünneplés Erdélyben

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=616789

Március idusán

 Itt élned, halnod kell...

A nagy nap, ami minden évben eljön az idén sem maradt el. Ünneplőbe öltözött, zászlós felvonulókkal  a találkozás a Mátyás-téren gyors szívdobbanással járt. Mégis elszomorodtam. Valahogy nem erre számítottam.  Egy magyar gárdista kiabálására emlékszem, az is jajveszékelt mert elvitték a román rendőrök a főparancsnokát. Persze azért nem maradt el az, hogy Vesszen Trianon! Amire azt kiáltottuk vissza, hogy Vesszen!
De akkor sem, most sem tudom megfogalmazni, hogy mit jelentett nekem ez az ünnepély. Mindig felidézzük az akkori eseményeket. Fel is idéztük ma is. De a mai nagyjainktól elvárásom nem elégítődött ki. Útirányt kellene mutassanak, hogyan tovább Erdélyország, így 162 év távlatából.
A mai, szép kincses kolozsvári ünnepség nem igazán melegíti túl a szíveket. Több a rendőr az utcán, mint a megemlékező. Hordákban jártak, vízágyúval, a szegény magyar kislányok meleg teái, és friss kalácsai amik várva várták a főtéri magyar ünneplőket rendőrök és nagy vigyorú csendőrök kezeibe sírtak... hová kerültek, milyen kezekbe. A csendőrök pedig a régi román jól bevált taktika szerint cselekedtek, ingyen kalácsot kaptak, majd ezt jóízűen elfogyasztva, goromba mozdulatokkal vetették le a mellette lévő magyar '48-as csatatereket bemutató térképet, mert nem volt rá engedély. 
Szerintem, aki felidézni vágyta a nagy szabadságharcot és az e fajta eszméket akarta ápolni jobban járt ha a  nemzet televízióján követte az eseményeket. Legalább szép szavakat, értelmiségiek szájából hallotta. Kivételt jelentő esemény talán a Boér Ferenc által adott ünnepi műsora jelentett a kolozsvári Állami Színházban.  legtöbb tanulság amit a mai napból mégis meríthettünk az, hogy ne feledjük: itt élnünk, halnunk kell!!!

2010. március 15., hétfő

Vegyes érzelemmel

Március 14, a népek tavaszának elő napján itt Romániában nagyon vegyes színűek az események...
Az Antena1 televízióban nagy örömmel énekelték a "Szuper bingó" kihúzása alatt azt a számot, hogy "Az a szép, az a szép", azért mert magyarok nyertek nagy számban ebben a körben.
Addig a kolozsvári utcákon bandába verődött fiatalok arról beszélnek, hogy holnap "bozgor"  nap lesz.
A kolozsvári magyar taxis pedig nem mer semmit mondani esti órákban... Elmondása szerint örvend ha nem ilyen utasai lesznek majd az éjszaka.
Napközben pedig a főtéren az új jobbik román ifjúsági szervezet tüntetett a régiók újra feloszlatása ellen... Szerintük Kovászna-és Hargita megye román föld. (Soha  nem volt az román) De ugyan,  hogyan veszélyeztetheti Románia területi egységét, mikor pont az ország közepén fekszik? Hova tudna le szakadni, egy autonómiával? Grúziához?
A napokban  kolozsvári buszokon részeg fiatalok keresték a magyarokat nagy kiabálással, egyik ismerősöm elmondása szerint, mindenkit durván megkérdeztek: - Te magyar vagy? - kíváncsi lettem volna ki merte volna válaszolni, hogy Én! Aztán üvöltözve szálltak le és fenyegetőztek, hogy senki ne merjen 15-én mászkálni a főtéren! 
Bizony nem egyszer elhangzott az, hogy a magyarság szíve Erdélyben dobog!
De csak ott tud dobogni ahol bátran doboghat, ahol nem kell rettegj attól, hogy ki és melyik pillanatba üt meg ezért...
Ahol a magyarok tömbben élnek, itt Erdélyben ünnep lesz a holnapi, a 15-ei megemlékezés, hiszen Háromszéken öröm az, ha Gábor Áron rézágyúja, újra Sepsiszentgyörgyön virágozhat...
A szórvány magyarságnak megannyi szorongással lehet nyíltan vállalni ezt a napot, kin az utcán...
Itt magyar az, akinek származott is belőle problémája mert magyar.

2010. március 12., péntek

A háborúk idején... IV.Rész

Nagymamám mesélte...


Ezelőtt erősen sok volt a háború, volt a ’14-es, a ’18-as, s még a ’44-es háború!
Most még adjunk hálát a Jó Istennek, hogy a magyaroknak békét hagynak, de ezelőtt amikor az a sok háború volt, valahogy mindig a veztesek mi lettünk. S mindig azt a sok szép fiatal magyar kemény leventéket elvitték... s mind oda vesztek... s csak fogyott mind a magyar...
1941-ben amikor a románok vonultak volna vissza, már érezték a vesztüket s el keztek mindent össze szedni. A városba ami egyszer volt az üzletekbe, mindent ki fosztottak: minden fajta élelemiszert, ruha anyagoktól megkezdve, cipőket, minden ami mozgatható volt el akarták vinni, be a Regátba. Az itteni teheneket, ökröket s szekereket mind össze gyüjtötték gazdájukkal együtt. A szekereket megpakolták mindennel, s kényszerítették, hogy vigyék be az itteniek Moldvába. Elterjedt az a hír, hogy aki oda bemegy, a Regátba az már soha nem térhet visza!
Sok férfi így ment, a főuton mikor elindultak, mind ahogy a keresztaljak mennek a búcsuba, olyan hosszú sor látszott.
Sokan amikor a hegyekbe értek el-el mentek pisilni s közben gyorsan elbújtak, éjszak pedig vissza szöktek haza, az utak szélén a fák között, hogy nehogy valakivel is találkozzon amíg haza nem értek.  Hagyták elveszni ökreiket teheneiket, mindent, csakhogy tudjanak megszabadulni.
Az én édesapám örökké egy kemény elszánt ember volt, két szép fiatal jámbor tehene volt, még megütni is sajnálta őket. Mindig azt mondta, hogy ojanok mint az irott tojások. Eleget bíztattuk, de úgy sem hagyta őket, nem tudta otthagyni, nem volt szíve elhagyni azokot.
Nem volt más, be végig el ment Moldvába, nem hagyta el a szekerét s teheneit.
De sem édesapám, sem a tehenjei soha többé nem kerültek vissza.
Olyanokat lehetett hallani, hogy borsós szodát főztek a magyarokank, odabent, s megétették őket mind egy szállig.
A lemhényi emlékmű az 1848-as valamint az első és a második világhéborús hősök emlékére állítatott! Tetetjén hirdesse a turul madár a magyarok szabadságát mindörökre!

2010. március 7., vasárnap

A háborúk idején... III. Rész

Nagymamám mesélte



Ezelőtt erősen sok volt a háború, volt a ’14-es, a ’18-as, s még a ’44-es háború!
Most még adjunk hálát a Jó Istennek, hogy a magyaroknak békét hagynak, de ezelőtt amikor az a sok háború volt, valahogy mindig a veztesek mi lettünk. S mindig azt a sok szép fiatal magyar kemény leventéket elvitték... s mind oda vesztek... s csak fogyott mind
a magyar...
Amikor volt utoljára a nagy front, ’44-be, akor az oroszokat az Ojtozi-szorosnál, a Magyaros-tetőn várták a magyarok, hogy tartoztassák fel őket.
De a románok, a kishavason, a hegyekbe, s patakokon keresztül elvezették. A régi só ösvényeken keresztül bejuttak a völgybe. Így mire a magyarok észbe kaptak szinte már hátulról be voltak kerítve... sokáig Felső- és Alsólemhény közötti vasotvonalon volt a front. Alsólemhénybe voltak  a magyarok, Felsőlemhénybe az oroszok. Leromboltak mindent. Az oroszoknak nem volt ennivalójuk, s amit a faluba kaptak mindent elvittek, sütték meg, nem számított mi volt. Lovat, tehenet mindent megettek. Vasutat amikor vonultak visza a magyarok felrobbantották, hogy ne tudják követni az oroszok. 
 Amikor ezek történtek 8 éves voltam, de emlékszem  jól...
A pincébe édesanyámmal voltunk, ki se mertünk onnan bujni. Tönkre ment minden, soknak a házát ösze törték. Amikor haladtak előre, zúgott minden, ákron-bokron keresztül mentek.
              A lemhényi emlékmű az 1848-as valamint az első és a második világhéborús hősök emlékére állítatott! Tetetjén hirdesse a turul madár a magyarok szabadságát mindörökre!

2010. március 2., kedd

A háborúk idején... II.Rész


Nagymamám mesélte


Ezelőtt erősen sok volt a háború, volt a ’14-es, a ’18-as, s még a ’44-es háború!
Most még adjunk hálát a Jó Istennek, hogy a magyaroknak békét hagynak, de ezelőtt amikor az a sok háború volt, valahogy mindig a vesztesek mi lettünk. S mindig azt a sok szép fiatal magyar kemény leventéket elvitték... s mind oda vesztek... s csak fogyott mind a magyar...
       Amikor volt a ’44-as háború alatt a katonákat elvitték, a testvéremet s mindenkit vittek el, nem szabadott itthon maradjanak mert kellett védjék a hazát! Amikor az oroszok betörtek, muszáj volt vissza vonuljanak a magyarok. Mi akkoriba egy pincébe bujtunk meg... a szomszédsággal együtt. Az oroszok attól féltek, hogy a faluba vannak megbújva a németek s a magyarok. Ezért az erdőből a csűröket ágyúval vagy mivel, kilőtték! Nem számított semmi nekik.
A magyarok végül egészen Szabolcs megyéig mentek. Nyíregyházán vetkeztették le végül...
     Ahogy jött haza, te azt láttad volna, úgy le voltak rongyosodva, a ruhájuk úgy nézett ki, most még az utolsó koldus is úribban van öltözve!
      Haza felé a vonaton jött haza, s a kalauznak elmesélte, hogy mi történt vele, hogy nincs semmit pénze. A kalauz pedig bezárta őt a vécébe, elmagyarázta hogy hova kell ő menjen, s kalauz amikor már ért volna Kézdivásárhely után Lemhény felé kiengedte. Azt mondta, hogy hamarabb szálljon le, nehogy az állomásokon valami történjen vele valami. A vonatból kiszökött, s a hegyen át jött haza...
Az udvarra a hátsó kerten jött elő. Édesanyám meg sem akarta ismerni a fiát. Még azután is egy jó darabig bujdosott a házba, nehogy valaki meglássa. S valami baj legyen.
      A lemhényi emlékmű az 1848-as valamint az első és a második világháborús hősök emlékére állítatott! Tetején hirdesse a turul madár a magyarok szabadságát mindörökre!