Tekinsd meg az alabbi linket:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=680188
Én nem kommentálom!
2010. december 8., szerda
2010. december 1., szerda
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége!!!
Úgy-e mindenki ismeri ezeket a szavakat, József Attila fogalmazta meg a múlt századelején, híres nagy versében (Nem, nem Soha!)
Végre eljött, november végén az a nap, amelyre, magam nevében beszélve, már második éve várok, várunk. Vagyis arra, hogy vegye újra szent oltalma alá Mátyás király, saját szülővárosát, a kincses Kolozsvárt!
Bizony az egész város arculata hiányosnak tűnt nélküle. Mit ért a kincses jelző, ha Erdély kincse el van palástolva és kalapálás hallatszik alóla? Sok turista hiába kukucskált a restaurálás színfalai mögé, az az igazság, hogy nem láthatta az Igazságost!
Biztosan mindenki észrevette, hogy az a régi tábla amit ugyanannak az országnak szülötte tettet rá, amiben mi kell éljünk, azt mostanra már nem tették vissza! Egyébként a trianoni idők után Nicolae Iorga tollából származó írás is díszlett a talapzaton miszerint: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult." Az az ironikus, hogy a táblával ellentétben mégis hadisarcot fizetett a moldvai legnagyobb István, hosszú időkig annak emlékére, hogy nem győzetett le s a moldvai fejedelem csak úgy passzióból kényszerült erre.
De a lényeg lényege lényegében, ebben a lényeges pillanatban, legyen lényegtelen, s most az a lényeg, hogy nagy az érdeklődés övezi a felújított szoborcsoportot, amit annak idején, a volt Nagy-Magyarország magyarjai adakozták, hogy a méltán dicsért Fadrusz János 1902-re befejezhessen több mint 260 000 koronából. Fadrusz János az alkotásról így ír:
„ A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.
-no comment, ugy-e?
A kolozsváriak - de nem csak - most eljönnek megnézni a szép restaurálást! Hemzseg a magyar szó a téren. Mindenki boldog! Viszont ennek az új téralakításnak és modernizálásnak van egy nagy áldozata is, név szerint Mátyás lova. Ha más nem, viszont ezt kétlem, ő azért jobban szerette a teret szépen zöldbe burkolózva, kis padokkal, sétánnyal, fákkal meg galambokkal. Viszont az állatok, bármilyen nemzet is hajhásza a teret, legyen az amelyik most és amelyik volt, ők maradnak a téren, békésen.
Egy biztos, s remélem az szent és örök: magyarok mindig fognak ott állni azon a téren! Nem is egy, nem is kettő, de legalább hat. Név szerint: Márton Áron, a templom mellett, és a régi magyarok együtt: (balról) Magyar Balázs és Kinizsi Pál valamint (jobbról) Báthory István és Szapolyai István.
Hatodik igaz nem áll,
hanem lazsál,
de ez neki kijár,
ő az: Mátyás Király,
mert míg ő volt a király,
Címkék:
Báthory István,
Erdély,
Fadrusz János,
József Attila,
kincses kolozsvár,
Kinizsi Pál,
Kolozsvár,
Magyar Balázs,
Márton Áron,
Mátyás szobor,
Szapolyai István,
turista
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)