Magyar állampolgárság

Végre 90 év elteltével, újra magyarnak érezheti magát sok határon inneni magyar is. Az adósság, amivel tartozik az anyaország, úgy látszik most egyenlítődni fog. Hányszor hány százezer, a kerten kívül maradt magyar, vágyott erre a pillanatra, amikor a fényképét piros-fehér-zöld háttér övezi majd és azt csókolhatja majd éjjel-nappal. Azt amit majd elvisz vasárnap a misére, azért hogy legyen nála, mert ez őt végre megilleti! És majd minden ünnepen magával viszi a bizonyítékot, kiáltva:

- Én is oda tartozom, közétek, drága testvéreim, csak volt idő mikor nem engedték, s volt amikor nem is akartátok! De már minden szép, újra zöldben játszik a rét és fehér ünneplő ruhám veszem a az ünnepedre, miközben vöröslik fölöttem a Nap! (Remélem hogy a következő csiksomlyói búcsúra már én is vihetem!)

Úgy látszik élni akar a nemzet, élni egymásért és együtt. Bizony rájövünk lassan hogy bármenyire vonzó a globalízált cséplés, a nemzeti öntudat minden európai nemzetet elér, nem csak minket.

Most ebben az évben amikor a természeti csapások rémétől szenvedőek kiáltásaira eddig nem tapasztalt segítséget nyújtott a világ magyarja.  Most amikor egy újabb katasztrófa, a vörös iszap temeti alá a településeket, gondolkodás,  de határok nélkül is segít az eddig szenvedő a jelenlegi szenvedőn. Ugye jól esik bajtárs, most észrevenni, hogy a magyar nem csak Borsig, nem csak Sopronig, nem csak Röszkéig, hanem akár Los Angelesig vagy akár Palánkáig tart?

Most eljön az idő, mikor a sírok nyílnak fel, drága József Attila,  most kellene szegény nagyapám még éljen, hogy újra lásson ilyen papírt, mert az utolsót eltüzelték előtte ami volt neki, s ő sirva kellett mindezt nézze.

Most még alkotmányt is módosítunk, hogy minden passzoljon az új passzhoz. Még lehet, hogy szavazhatunk is, így vélem én is tisztességesnek, ha döntő szerepe nem is lesz ennek, de legalább vélemény nyilvánító legyen. 
Nem fogja-e a gyomrunkat elcsapni az a sok minden, amit idáig csak álmunkba láthattunk, s most meg felébredve is azt mondják:

-          Igen bizony! - avagy 21. századiasan – Újra szólíthatlak tesónak Tesó? 

Vajon most nem lesz-e velünk baj, hogy nem érezzük, hogy piros tollal írják e napot a történelembe?

Akad már olyan külhoni magyar, bár még nem magyar állampolgár, aki arra a kérdésére egy örömtől ittas magyarországinak, hogy igényled-e ? Ugye jó lesz!? Azt válaszolta:

-      - Ha-ha persze, legalább vízum nélkül utazhatok Amerikába!      

Green Revolution! de szükségesebb lenne egy New Moral Revolutionra!

A Green Revolution és a Raiffeisen Bank által kezdeményezett I'Velo projekt már egy ideje fut Kolozsváron.  Az első alkalmak azt tükrözték, hogy nagy sikerű lesz a program, a legnagyobb várakozásokat is felülmúlta a biciklizni vágyok nagy serege.

Ahogy a székely fogalmazna, tisztelet és reszpekt annak aki kitalálta ezt az egész  mozgalmat, hogy ébresszük a városlakó emberek  fantáziáját a kevesebb széndioxidot kibocsájtó közlekedésre. Egyáltalán az alternatív életstílust  is megszerethetik az emberek látva a sok mosolygó biciklist a parkban, a Szamos partján suhanni mint a szelő.

Viszont ezek a gondolatok amikor gyakorlatba átültetődnek, sok minden kimarad az éjszakai álomtervből, sajnos pont a java...  Mindjárt meglátjuk miért!

Ugyanis az egy dolog, hogy rengeteg bicikli áll a kölcsönzőbe, viszont nem azért mert nincs rá kereslet, dehogynem! Ott jártunkkor hosszú kígyózó sor állott vérszomjas szemekkel nézve a lazán viselkedő bérbe adó megbízottakra.

A nyáron induló program legeslegelső próba biciklizése után, vagyis két óra után már elmondások szerint tömegesen estek szerte a biciklik. Vajon ez normális dolog? Ha én veszek egy biciklit, annak két órán belül szerte kell essen? —NEM— A baj azzal van, hogy ami egyszer nem muszáj arra  semmi figyelmet nem szentelünk a legyártása során .

íme egy beszámoló:  „A biciklik kényelmesek, fix áttételes kontrafékes városi bringák, nagyapáink is pont ilyet hajtottak. Két órát tekertünk, semmi nem volt zavaró, pedig nem is állítottunk semmit méretre (ülésmagasságon kívül). De egyáltalán nem tartósak, már érkezésünkkor volt 6 darab bicikli gumidefekttel, további két biciklit láttunk ledobott lánccal. A mi két biciklinket is elég hanyagul dobták össze: nem volt rendesen rögzítve a nyereg, a kosár a megadott 5 kiló helyett már kb. háromnál mozdult el, a támasztók sem voltak beállítva. Ez mondjuk a gyártó hibája, legtöbb gond egy-egy csavar meghúzásával megoldható lenne, de kérdéses hogy meddig fogják ezek a biciklik bírni ezt a szolgálatot.” (Transindex.ro)

Amikor pedig mi mentünk (oktober 10), lelkes csapat, tele életerővel és a biciklizésre annyira vágyva, hogy utánunk a Szamos megáradt a nyálcserénk intenzív kiválasztódásából származó többlet térfelszíni lefolyás miatt.   Röpke másfél óra sorban állás alatt jól kivehető élettani sőt viselkedésbeli mozzanatokat figyeltünk meg.

Az még nem elég, hogy a biciklik 90%-a már használhatatlan, mert az a szó, hogy „hitvány szerelék” teljesen kimeríti a biciklire ráfogható minőségi színvonalat.  Viszont a több száz bicikli legtöbb baja az volt, hogy vagy ez lógott róla, vagy kiesett a kereke, vagy a gumiabroncs le esett róla stb. A lelkes ott dolgozók  hozzáállása a munkához abban merült ki, hogy várakoztak arra a pár, még működő bicikli vissza érkezésére.  Pedig rendelkezésükre állt egy úgynevezett boksz-utca is, ahol igazán neki lehetett volna állni és szerszámmal a kézbe percek alatt megjavítani a biciklik hosszú sorát. De hát minek? A sor lassan bomlott,  volt aki várt, még lehet, hogy mindig vár a vissza érkező és szabaddá váló biciklire.

Most még következtetést nem szeretnék levonni azoknak az emberkéknek a hozzáállásáról, hagyom, hátha szunnyad bennem még az a keserű íz, és valamivel majd kíméletesebben tudom leírni azt a tudatlan, nemtörődömséget és maga a program fő célját semmibe vevő léhaságot amit sajnos alkalmam volt megtapasztalni… arról majd zárójelbe, személyesen!    

borozda: Kolozsvári Toronyok, vagy a civilizációnk hanyatlása

borozda: Kolozsvári Toronyok, vagy a civilizációnk hanyatlása

Kolozsvári Toronyok, vagy a civilizációnk hanyatlása

 Imperiál Torony a fenesi út végén, a Monostor negyedben

"Kolozsvár iszonyatos iramban fejlődik. Lassan minden nagyobb nemzetközi vállalat képviselteti magát a városban, hatalmas az igény lakásokra és irodaépületekre. Ennek az igénynek a lefedésére minimum 20 felhőkarcoló épül Kolozsváron a következő pár évben, közel felük a központban.
Ha a jelenlegi fejlődési trend megmarad a városnak minden esélye megvan, hogy Románia és Kelet-Európa legjelentősebb banki, üzleti, egyetemi és információs technológiai (IT) központjává váljon."
(http://kolozsvar.info/199/felhokarcolok-kolozsvaron)

Ez a bejegyzés volt olvasható 2008-ban a kolozsvar.info oldalon. amint látjuk nem váltak be az előre látások, ugyanis bekavart az ugynevezett válság.
Régi nagy civilizáciokról olvashatjuk, hogy mijen gyümölcsöző volt mindenik, fejlődött a szociális rendszerük, a technológiai fejlesztések jellemezték, aztán eljött az az idő amikor egyre lassubb volt a fejlődés és meg is állot.
Az ókori, és bármelyik civilizáció amiról tudomásunk van első sorban valamilyen nyersanyag vagy annak termelésére épült. Elsősorban mezőgazdaságra volt utalva sok, különböző kontinenseken feltárt régi civilizáció. Egy idő után viszont az erőforrásai megcsappantak, és hanyatlásnak indult az akori tekintetben egyedulálló civilizáció.
A még máig meg nem fejtett különös inka birodalomban, vagy az egyiptomi építészet részleteit most is csodálják. A nagy globális fejlettség jelenlegi elméi msot sem értek arra a szintre ami pár ezer évvel jellemezte az ókori matematikusokat.
Viszont kérdés az, hogy a jelenlegi, a teljes Földet behálozó fejlett társadalom nem esik-e ugyanabba a csapdába, amibe végzetüket lelték meganyi, lehet hogy fejlettebb társadalmak is. Vagyis abba, hogy a rendelkezésünkre álló eröforrások kimerülnek, márol holnapra pedig egyre roszabbak a kilátások.
Az egyiptomi virágzó földművelés is halálát lelte a föld termékenységének hanyatlásával. A mostani, szén-hidrogénekre épülő, minden ország és minden település ráutaltsága miatt nem fog-e megbénulni ezek lassan teljes hiánya miatt?
A föld alatt, az égen és a vízben, még sok emberbe műtét útján bekerült testében is műannyag, vagyis valamilyen kőolaj származék bíztosítja a vér-vagy az egyáltalán a léthez szükséges keringést, mozgást!
Vajon most, hogy ekkora, a Földön soha nem látott technológiai lehetőségek állnak a rendelkezésre, képesek leszünk-e kikerülni azt a csapdát ami fele robogunk?
Ugyanúgy járunk-e mint az öszes eddigi társadalom, hogy a csúcsig elérkezve, hanyatlás áll majd be, és az végzetessé válik.
A Föld népességének szaporodása pár évtized múlva stagnálásba érkezik, ami majd átvált receszióba. A technológiák úgyanúgy nem fejlődhetnek a végtelenségig.
A régi magyar nóta sorait idézve: "Jegenye fák, jegenyefák nem nőnek az égig."
Képes lesz-e a globális társadalmunk arra, hogy a konszumációs irányzata megforduljon és még a végkipusztulás szakadéka előtt megáljon és más, alternatív ugynevezett life stil-t találjon magának?
Kezdeményezések akadnak. Kiváncsi vagyok mikorra készülnek el a kolozsvári modern aglomerációs aspektust kölcsönző felhő karcolók, vagy már nem is lesz szükségünk rájuk?