Háromszéki 20 százalék

A kisebbségi megnyilvánulás Sepsiszentgyörgyön csak a törvények által biztosított lehetőségeket követeli, jogosan! Hiszen már a Trianoni szerződésbe belefoglaltatott az, hogy a romániai kisebbség javára mindenféle jogokat megtartatnak és az utolsó mondatban az önrendelkezésre is utalás történik.  Ez egyfelől Románia, másfelől a Szövetséges és Társult Főhatalmak között 1919. december 9.-én kötött kisebbségi szerződésben volt megfogalmazva (idézem) :
"Románia megadja az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét; biztosítja a vallás szabad gyakorlatát, jogegyenlőséget, nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerését; biztosítja a magán- vagy üzleti forgalomban, vallási életben, sajtó vagy bármilyen közzététel terén, nyilvános gyűléseken bármely nyelv szabad használatát, s mindezeknek olyan alaptörvényül való elismerését, melyekkel szemben semminemű törvény, rendelet vagy intézkedés hatállyal nem bírhat; biztosítja ugyanazt a bánásmódot, mint a többi román állampolgároknak, saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézmények, iskolák és más nevelőintézetek létesítését, azoknak igazgatását és felügyeletét saját nyelvük szabad használata és vallásuk szabad gyakorlata mellett; megfelelő könnyítést biztosít a közoktatás terén, részesedést a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordítandó összegekből; biztosítja az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben a helyi önkormányzat engedélyezését; s a Nemzetek Szövetségének védelmét írja elő."

Tehát az, ha a Kovászna megyei magyarság több hangot akar hallani a környezetébe nem kíván megalapozatlanságot, annál is inkább, hogy a 2002 tavaszán létrejött, a román parlament döntése alapján, az a közigazgatási törvény amely bitósítja azokon a helyeken, ahol a magyar lakosság össznépességre vetített aránya a 20 százalékot meghaladja az anyanyelvi ügyintézést a közhivatalokba.
Ezt ugyanúgy bármely kereskedelmi egységben is alkalmazható lenne egy kis jó szándékkal.
Feltevődik bennem az a kérdés: hogyha adott a törvény, miért nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket! Ki kellene nőni már a kommunizmus ideje alatt a magyarságba sulykolt gondolkodást azt, hogy mindenütt csak románul próbálunk beszélni... de nincs erre szükség! Ezt óhajtotta a rendszerváltástól a magyarság... a szabadságot, a szabad nyelv használatot és most miért nem gyakorolja ezt? És miért nem gyakoroltatja ezt?

(A fotót a Háromszék napilap oldalán találtam.)

Ragasztott almás tészta

Ötlet szinten már biztosan megfogalmazódott sokakban, egyes helyzetekben, hogy most jól esne valami finomság, 'valamit úgy meg kívántam' -higgyétek el, ez még a terhességi időszakon kívül is előfordul- állítják egyesek!
Egy ilyen helyzet adódott minálunk...
Szóval az ötlet az volt, hogy "almástésztát" kellene sütni! 
De hogyan? A szentírás vagyis a receptkönyv azt írja elő, hogy tégy 70 dkg. lisztet, két kanál zsírt, két kanál cukrot,tejet, tojást, sütőport egymás mellé... majd próbálkozz ezt homogén plasztikus tésztává gyúrni! Bizony a szakács ezt mind jól tudta, mert Székelyföldön már az elején úgy nevelik a fiúkat, lányokat hogy majd Kolozsváron tudjanak az egyetemi évek alatt sütni, főzni s mi egy más...
Biza voltak dolgok amik hibáztak a hozzávalók listájáról, például a tej! De se baj, volt tejpor és víz.
A tészta gyúrására a viaszos vászon adott helyet, mivel sem lapító nem volt se pedig nyújtódeszka!
Viszont az sem volt amivel kinyújtani, nem volt laskasiritő, gondolkoztunk azon, hogy átmegyünk egy nagyszerű szomszédhoz és kérünk egyet, aha kérünk kérünk de, hogy kérjük?
A laska az tăiţei de, hogy kell mondani 'siritőnek', na ez az amin fenn akadtunk! Kérjük úgy, hogy bat de tăiţei? 
Dehogy is, inkább forradalmasítjuk a cukrász művészetet: elő vettünk gyorsan a fél litres paradicsom leves üveget s azzal!  Kennyed lelkem!

Ahogy a tepsibe került a második réteg is, azaz került volna akkor lett nagy a döbbenet. Nem lesz elég a tészta... nem tudjuk az alma réteget beborítani. De nem akadtunk el! gyúrtunk egy kis adagot ismét és már ki nem vettük az előzőt, hogy össze gyúrjuk, inkább össze ragasztottuk!!!
Kicsit sápadt lett, kicsit lapos de a mienk! Így sült meg az első kolozsvári almás 'tészta' lisztből és egyéb dolgokból, na meg jó sok székely leleményességből...  Gratulálok a szakácsoknak!!!

Turkáló kontra Mátyás-király örökég

Minden embernek van egy bizonyos kulturáltsági szintje, általában ez kialakul már arra az időre mire egyetemre kezd járni. Ez nagyban függ attól a környezettől ahonnan származik.  Az egész világszemlélete a személynek nagyban behatárolt lesz, s ezzel egyben a tevékenységében is megnyilvánul!
Egy bizonyos társadalomban élve, akarva akaratlanul szokásokat veszünk fel! Környezetünk által állított normáknak próbálunk megfelelni.Viszonyítási pontként tartjuk magunk elé a közösség ítéletét egy tevékenység jó vagy rossz voltáról.
Értékítéletek születnek szinte természetesen, észrevétlenül.
Az, hogy a kolozsvári központban található Mátyás-házat például mihez viszonyítjuk, apróság, de sokat elárul önmagunkról!
Egy általam ismert személy a közelben lévő turkálóhoz kötötte a hely meghatározását! Fel se tűnik egyeseknek. Ha viszont arra gondolsz, hogy semmibe veszi azt az épületet, pedig ha valamit lehet büszkeségnek tartani, akkor ez az.
Nos erről szól szerintem az emberekben az a bizonyos morális válság! Régi értékeink mit sem érnek a  globális csábítás ellen.
Egy turkálóval nem tud szembe szállni évszázadok dicső tekintélye... Ironikusnak tűnik, de nem mosolyt, sírást válthatna ki belőlünk.
Sok múlik azon, hogy a turkáló- vagy effélék- mennyire határolják be az életünket. Viszonyítani attól fogunk mindig a térben, környezetünkben ami minket foglalkoztat. Sokszor nem esik le nekünk az, hogy mennyire üres dolgokat hajtunk. Ahhoz köti mindenki saját magát amilyen szintet magának érez.
Vannak akik a turkálót választják a központban, mert számukra az van a központban!!!

Na Let's go, Irénke!

Érdekes az, hogy mindenki a változó világ követéséről beszélve csak a fiatalokat emlegeti, pedig vannak olyan, idősebb hölgyek is, akik igen is témába vannak az interneten való navigálást illetően. Sőt megszégyenítő lenne az egy esetleg tizenévesre nézve!
Szokásomhoz híven ismét a kolozsvári tömegközlekedés áldásait tapasztalva hallgatóztam bele két, számomra megelégedést nyújtó, magyar hölgy beszélgetésébe. Meglepő témáról volt szó:
"-Az interneten te! hogy milyen kompromittáló képek vannak ezekről, a kámpány után is!
-És láttalak az iviven, majd én is teszek képeket és átküldöm neked... jó?" - ehhez hasonló mondatok hangoztak el, biz' Isten, két nyugdíjas szájából, a 24B-es buszon...
További mosolygásra késztettek az öreg csaj biztató szavai is, amikor a barátnőjének, ahogy a busz megállott, azt mondta: -Na, Let's go! Irénke!
Az ablak fele fordulva mosolyogtam, ah mosolygás... jó ízes röhögés volt...
Majd elgondolkodtam, hogy miként zárkóznak fel az idősödő hölgyek is Kolozsváron a XXI. századhoz.

Kürtős kalács kapható rúdon

Kürtős kalács kapható rúdon, viszonylag ez olvasható ki Brassó egyik bevásárló központjában. A meghökkentő fordítást barátom, R. L. vette szemügyre, mondván jó téma, el lehet csámcsogni rajta!
Igaza is van... Tény viszont az, hogy a székely eredettel büszkélkedő kürtős kalács nagyon is népszerű a román honfitársaink körében, bár akadnak akik letagadnák a székelyt e kalács mellől, és egy nagyon is hiányos öltözetű fiatal lánnyal társítják/-nák a vendég csalogató táblát!
Az is tény, hogy én még nem láttam bikinis lényt kürtős kaláccsal a kezében, hogy tessék tessék vegyenek...
Valahogy szerintem a székely rokolya (nevezzük annak), szebben talál a ' rúdos kalácshoz' mint a képen látható szösziség. Bár ízlések és kalácsok... tartja a mondás, és Brassóban mar mások az ízlések mint Székelyföldön.

fájdalmas valóság 2010 kezdete

Mint minden nap, ma is ki próbáltam a kolozsvári közszállítás zsúfolt előnyeit, és arra lettem figyelmes miközben egy nagymama az unokájával kézen fogva felülnek a buszra. A nagyi románul beszélget a kislánnyal, de hopp arra lettem figyelmes, hogy a kislány magyarul is beszélget. Nos számomra is érdekessé vált az ügy. Figyeltem, és arra döbbentem rá, hogy a nagymama a magyar mondatokról, a román fele terelt. Miért?
Magyarnak lenni nem előnyös Kolozsváron lenni, vagy mi történik? Hogyan valósulhatna meg a fennmaradása ennek a nyelvnek ha elfojtsák még a kis hajtásait is a jövő virágának?
És nem a kormány teszi ezt, nem a neo-nacionalista indítású fiatalok december elsejei ünneplése, sem pedig a magyar összefogás hiánya, hanem a család! A családok önmagukat felélik. Ha nincs tudomásuk milyen szörnyű az amit művelnek nem is fájdalmas számukra!!!