Ezelőtt erősen sok volt a háború, volt a ’14-es, a ’18-as, s még a ’44-es háború!
Ez előtt amikor volt a ’14-es háború édesapám, Gál Ferencnek hivták, s a háború alatt fogságba esett társaival együtt. Gyalog addig kellett menjenek amíg csak el nem értek Olaszországba. Úgy mesélte, hogy ojan földre értek, amelyen a füge és a narancs termett.
Akkor még nem volt ijen sok autó, csak lovakkal s szekerekkel mentek...
De megszöktek onan, s csak éjszaka mertek haza felé jönni. Erősen kellett vigyázzanak. Amikor jöttek, egy faluba egy aszony kenyeret sütött, s a menekülők nagyon ehesek voltak. Amikor az aszony az egyik kenyeret ki vette a kemencéből, oda adta nekik s ők nem várták meg hogy meghüljön... széttörték, úgy ahogy volt fórrón megették. Képzeld csak el, hogy milyen jót tett velük szegényeken az az asszony.
Amikor pedig haza értek, már alig a faluba értek volna be a kő keresztnél a falu előtt elfogták öket! S vissza vitték őket megint mesze! Gondold át, hogy hogy milyen érzés játszódott a lelkükben amikor már-már látták a falut és akkor hirtelen szembe kerültek a katonákkal, ők pedig megfogták!
A lemhényi emlékmű az 1848-as forradalom valamint az első és a második világháborús hősök emlékére állítatott! Tetetjén hirdesse a turul madár a magyarok szabadságát mindörökre!