Elszigetelt főváros vagy csak te maradtál kívülre?

A Kárpát-medence legnagyobb volt , jelenlegi és minden bizonnyal az maradó városa az Budapest. A rendszerváltás utáni időszakban újra központi helyét megerősíteni kívánta, azzal hogy multinacionális cégek telepedtek körébe, Európa valamennyi hálózatszerűen terjedő cégje képviselteti magát a városban vagy az azt környező agglomerátumban. Sőt közép-kelet Európa logisztikai központjaként is említették, regionális túlsúlyát a kedvező földrajzi helyzetével és versenyképes gazdasági környezetével váltotta ki.

Ezek után elvárható a város hogy a város egy úgymond – cyberfelhővel - legyen körülvéve, ami biztosítaná a végtelenségig szerteágazó kapcsolatrendszerek elterjedtségét és nagyfokú hozzáférhetőségét. Ahol a város tele van különböző szórásban, úgynevezett hálózati hozzáférést biztosító eszközökkel, ami korlátlanná teszi, a nagyáteresztő képességű lefödöttséget igénylő zónát. Gondolok én itt például a 3G-s elérhetőségre, a Wi-fi-re, a különböző Hot-spot-ra

A lefödöttséget biztosító rendszer kiépített, nem is annak hiányával van a gond. Csak hogy szinte a hozzáférhetetlenséget súrolja. El van lehetetlenítve az, hogy szabadon használhass bármilyen szolgáltatást, vagy valamilyen kiépített infrastruktúrát. Így történik meg az az úgyn. ablakos-fagyi effektus: vagyis az, hogy latod azt, hogy egy csalogató fagylalt vár téged az ablakon túl, de nincs pénzed rá, hogy megvehesd, így elkezded nyalogatni kívülről az ablakot, s közben képzelődsz az íz-világról.

Avagy ott a busz, vagy más tömegközlekedési eszköz, csakhogy nincs jegyed rá, a buszon meg az ellenőr, késel el a megbeszélt helyszínről, de képtelen vagy időben eljutni oda. Vagyis megvan, ott van, de nem használhatod, mindent a szemnek, but don’t Tuch!

Így történt itt, a budapesti lehetőségekkel is: minden egy karnyújtásnyira! De számodra elérhetetlen!

Mindent kódolnak, minden zárolt, minden abban az esetben használható, ha rendelkezel: adóazonosító jellel, ha van belépőd, érvényességid meg társítható eszközzel.

Mára már a civilizációnk társadalmi szervezettsége annyira egymásra épült és a benne élőt annyira függővé tette, hogy: 1, lehetetlen az életet ezen kívül élni, lásd: születéskor már számmal azonosítnak, 2., Semmilyen tevékenység elvégezhetetlen a civilizációnk termék-eszköze nélkül, lásd: próbálj rántottát készíteni reggel gyújtó nélkül: csak egy eszköz hiányozzon a láncszerű folyamatból és kudarcba fulladsz! 3., túlszerveződése már annyira körkörös, hogy ha nem élsz azoknak a szabályoknak megfelelően, saját magadat teszed „elimináltá”

Nemhiába nevezte még a XX. század közepén a városok nyomorát egy akkori urbanizálódás káros hatásaival foglalkozó professzor… aki úgy fogalmazott, hogy bérbe vesszük a lakást, a kaját, az autót, az internetet, vizet, gázt, levegőt, még az életünket is!

Ki a hibás a mi hibánkért?

Sok ember elveszítette a bizamát ebben az egész gadaságban, az ország vezetésben, a kormányban, a jelenlegiben, a voltban, és már a következőben sem bíznak, mondván:

-Ugyanazt teszik majd mind idáig mindenik! – az elvárásokat sosem teljesítik. Minden kormány(párt) eredeti,  a kampány  dömpingben igérteket valahogy elfeledi. Vagy csak egyszerűen a valasztási időszak alatt annyira elszakadnak a valóságtól, hogy már mindegy hogy mit igérnek csak több legyen a riválisénál,  hihetősége egyre kissebb, amit már érez a vállasztó is. Egymást túl licitáják, és az a nyerő aki a másikat túlszárnyalja – viszont- remélem eljön az az idő amikor nem a felhőkről hantázó politikust vállasszák, hanem azt aki nem igér semmit,  a racionalis kereteken kivül, inkább szembesíti az embereket azzal, hogy az elkövetkezőkben mi várható, és mit kell tenni, vagy mit nem kell tenni.

Sok nyugati kampány modor már átalakult, ésszerüvé. Ahol a vállasztók nem a szépen szólló pacsitákat vállaszák, hanem a  megfelelő helyre a megfelelő szakembert. És nem várnak el olyanokat ami lehetetlen, és nem is kapnak olyanokra igéretet, ami már sci-fibe illő, aki pedig így kampányól az már eleven gyanus!

De szerintem ez az ország nem csak a rossz vezetéstől betegeskedik. Gond van azzal is, hogy az államot alkotó nép tömegesen lopja saját maga alól ki a talajt, s mikor jön az özön víz, akkör jön rá, hogy gödörbe vagyok’ - IMF légyszi ments ki innen-!

Hogy legyen pénze az államnak, mikor mi, emberek, az állam alanyát alkotók nem járulunk hozzá a magunk, egyébbként tövényes részével. Milliárdokat nem adozunk meg, papirmunkával tüntetünk el, hogy ne kelljen adót fizetni rá, ahol lehet TVA nélkülli vásárt bonyolítunk le, a termék „adómentessé” vállik, sok gazdag polgártárs tisztába sincs mivel rendelkezik, talán épp ezert nem tud, vagy nem akar azokról adózni. Azt szeressük, ha tva nélkül valamit megvásárolunk, nem pontosan valljuk be mi is van a birtokunkba, legtöbbször mindig a reálisnál kevesebbet nyilatkozunk. 

Ha egy leegyszerűsített modellel helyettesítjük az államot, legyen az  például egy család: a család össz jövedelmére számolva a családfő- vagy vezető ehez viszonyítva fogja a kiadásokat megvalósítani. Viszont ha ezt a család tagjai, az állam tagjai, vagyis mi magunk nem fogjuk befizetni, akor érthető, hogy (használjam a büvös szót) válságba keveredik a „nagycsalád”.

Persze a jelenlegi helyzet nem ilyen egyszerű, sok minden, itt figyelembe nem vett tényező közre járszik.

Mikor ér már el az az ésszerű gondolkodás hozzánk is, hogy átgondoljuk: ha én magam nem fogok becsületesen adózni, a közterheket tehetőséghez mérten, egyenlően felvállalni akor milyen alapon, milyen jogon várhatom el, hogy az ország mint agregátum jól müködjön, fejlődjön, legyen pénz iskolára, egészségügyre, ahol a gyerekem tanul, ahová én bizva mehetek meggyogyulni, ahol beruháznak, fejlesztenek, felújjítnak.

Legtöbb esetben pont az, akinek lenne miből az nem adózik, mert megteheti, vagy mert miért ne, vagy nincs olyan ésszerű rendszerbe fogva amiből nem tudna kibujni.

Nem mondom, hogy nem az ország vezetők a ludasok, de nem csak ők! Legkönnyebb másra hárítani a felelőságet, mást okolni a helyzetünk visszáságai miatt.

De előre mi magunk legyünk korrektek, és lojálisak!