Sok ember elveszítette a bizamát ebben az egész gadaságban, az ország vezetésben, a kormányban, a jelenlegiben, a voltban, és már a következőben sem bíznak, mondván:
-Ugyanazt teszik majd mind idáig mindenik! – az elvárásokat sosem teljesítik. Minden kormány(párt) eredeti, a kampány dömpingben igérteket valahogy elfeledi. Vagy csak egyszerűen a valasztási időszak alatt annyira elszakadnak a valóságtól, hogy már mindegy hogy mit igérnek csak több legyen a riválisénál, hihetősége egyre kissebb, amit már érez a vállasztó is. Egymást túl licitáják, és az a nyerő aki a másikat túlszárnyalja – viszont- remélem eljön az az idő amikor nem a felhőkről hantázó politikust vállasszák, hanem azt aki nem igér semmit, a racionalis kereteken kivül, inkább szembesíti az embereket azzal, hogy az elkövetkezőkben mi várható, és mit kell tenni, vagy mit nem kell tenni.
Sok nyugati kampány modor már átalakult, ésszerüvé. Ahol a vállasztók nem a szépen szólló pacsitákat vállaszák, hanem a megfelelő helyre a megfelelő szakembert. És nem várnak el olyanokat ami lehetetlen, és nem is kapnak olyanokra igéretet, ami már sci-fibe illő, aki pedig így kampányól az már eleven gyanus!
De szerintem ez az ország nem csak a rossz vezetéstől betegeskedik. Gond van azzal is, hogy az államot alkotó nép tömegesen lopja saját maga alól ki a talajt, s mikor jön az özön víz, akkör jön rá, hogy gödörbe vagyok’ - IMF légyszi ments ki innen-!
Hogy legyen pénze az államnak, mikor mi, emberek, az állam alanyát alkotók nem járulunk hozzá a magunk, egyébbként tövényes részével. Milliárdokat nem adozunk meg, papirmunkával tüntetünk el, hogy ne kelljen adót fizetni rá, ahol lehet TVA nélkülli vásárt bonyolítunk le, a termék „adómentessé” vállik, sok gazdag polgártárs tisztába sincs mivel rendelkezik, talán épp ezert nem tud, vagy nem akar azokról adózni. Azt szeressük, ha tva nélkül valamit megvásárolunk, nem pontosan valljuk be mi is van a birtokunkba, legtöbbször mindig a reálisnál kevesebbet nyilatkozunk.
Ha egy leegyszerűsített modellel helyettesítjük az államot, legyen az például egy család: a család össz jövedelmére számolva a családfő- vagy vezető ehez viszonyítva fogja a kiadásokat megvalósítani. Viszont ha ezt a család tagjai, az állam tagjai, vagyis mi magunk nem fogjuk befizetni, akor érthető, hogy (használjam a büvös szót) válságba keveredik a „nagycsalád”.
Persze a jelenlegi helyzet nem ilyen egyszerű, sok minden, itt figyelembe nem vett tényező közre járszik.
Mikor ér már el az az ésszerű gondolkodás hozzánk is, hogy átgondoljuk: ha én magam nem fogok becsületesen adózni, a közterheket tehetőséghez mérten, egyenlően felvállalni akor milyen alapon, milyen jogon várhatom el, hogy az ország mint agregátum jól müködjön, fejlődjön, legyen pénz iskolára, egészségügyre, ahol a gyerekem tanul, ahová én bizva mehetek meggyogyulni, ahol beruháznak, fejlesztenek, felújjítnak.
Legtöbb esetben pont az, akinek lenne miből az nem adózik, mert megteheti, vagy mert miért ne, vagy nincs olyan ésszerű rendszerbe fogva amiből nem tudna kibujni.
Nem mondom, hogy nem az ország vezetők a ludasok, de nem csak ők! Legkönnyebb másra hárítani a felelőságet, mást okolni a helyzetünk visszáságai miatt.
De előre mi magunk legyünk korrektek, és lojálisak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése