A nagyvárosnak kisebbsége mai napon ujra nagynak érezhette magát.
Újra avatták a Mátyás-szoborkompoziciót. Minden erdelyi helyről ide gyültek a magyarok, hadd ünnepeljék az igazságos király újraszületését. Mert amíg áll kolozsváron a Mátyás-szobor, addig lesz igazság a kincses városban, győzött az igazság a Ceausescu éra fölött s győzött Funar fölött is, de győzni fog még az igazság akkor is mikor az utolsó napon megméretik az embernek fia! –hangzottak Tőkés szavai a négyszögletű kerek téren!
Mindenféle állami méltoságok, magyar miniszterelnök helyettes: Semlyén Zsolt, román miniszter Kelemen Hunor, EP alelnök Tőkés László es mind a négy történelmi egyház vezetője tiszteletét tette jelenlétével.
Persze ez nekük protokol, de inkább azt kell értékelni, hogy a budapesten tanuló csiki gyerek csak azért jön Kolozsvárra hogy részt vehessen a faluja fuvós zenekarának fellépésén, s hogy a háromszéki meg távolabbi emberkék csupa díszbe, ünnepelni jönnek szépen, Kolozsvárnak főterére.
A szép tavaszi nap szépen sütött le a népre, s a Hidelvi Földész Kórus öreg tagjainak gyöngyöző homlokán csillogtak a megeredő gyöngyszemek. De a boldog társaság halk éneke, nyugdíjasok könnyes dala, azért volt méltán dícső mert ezelőtt majd 110 éve ugyanez a kórus, ugyanezen a helyen elődeik részvételével avatták fel 1902-ben a szobort. Csak akkor még József főherceg és királyi méltóságok jelenlétében. Most pedig a bácsikáknak tele volt gombocal a torkuk, hangjukat hogyan is hallatsák ilyen átható pillanatban.
A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar adott koncertet a főtéren, sok trombita nagyobb volt mint a mögötte álló fuvós, a kis doboló nagy zajt csapott, s mindenki rá figyelt. Már az ünnepség érdekesen indult: román himnuszt a zenekar felgyorsított ütemmel jatszotta, csikba ezt ugysem élvezte soha senki, s ezért ők sem ebbe mutatták ki a tehetségüket.
Aztán a magyar himnuszt meg lassan az éneklő tömeg tempoját felvéve követték. Aztán csend. S a háromszékiek mintha otthon lennének: rákeztek a székely imának az éneklésére. Pszichikai zavar tört ki a kisdobos gyorsan dobogó szivében - ő meg arra gondolt - erre felé ezt nem szokták énekelni.
Dehogynem: a háttér felerősödő bátorsága csengett a román televizió közvetítésében.
Végül jött a koszoruzás: az első a román féltől jött, s már össze szoltak a mellettem levők, hogy a román szalaggal a koszorú nem is jó’ oda. De rögtön jött a magyar miniszterelnöki koszorú, azt nem az előző mellé hanem elejébe tették, s mivel háromszor akkora volt, tündöklő piros-fehér rozsákkal, megoldotta a multi-kulti patthelyzetet.
Ez a nap arról szólt: egy nap a sok évtized után a magyar volt az első nyelv a főtéren, az első köszönés, az ünnepelt. Simán előbe helyezték a román elé, s bár a román neo-nácik bejelentették hogy megzavarják az ünnepet, egy ilyen koszorú mögött eltörpültek volna, ha megjelentek volna is, de...ilyenkor hol vannak? A magyar gárda tagjai pedig várva várták!
