2010. január 9., szombat

fájdalmas valóság 2010 kezdete

Mint minden nap, ma is ki próbáltam a kolozsvári közszállítás zsúfolt előnyeit, és arra lettem figyelmes miközben egy nagymama az unokájával kézen fogva felülnek a buszra. A nagyi románul beszélget a kislánnyal, de hopp arra lettem figyelmes, hogy a kislány magyarul is beszélget. Nos számomra is érdekessé vált az ügy. Figyeltem, és arra döbbentem rá, hogy a nagymama a magyar mondatokról, a román fele terelt. Miért?
Magyarnak lenni nem előnyös Kolozsváron lenni, vagy mi történik? Hogyan valósulhatna meg a fennmaradása ennek a nyelvnek ha elfojtsák még a kis hajtásait is a jövő virágának?
És nem a kormány teszi ezt, nem a neo-nacionalista indítású fiatalok december elsejei ünneplése, sem pedig a magyar összefogás hiánya, hanem a család! A családok önmagukat felélik. Ha nincs tudomásuk milyen szörnyű az amit művelnek nem is fájdalmas számukra!!!

2 megjegyzés:

  1. a Prédikátor beszél belöled:Daszem pályát tévesztettél:Pjó észrevétel gratula:D

    VálaszTörlés
  2. annyira jok ezek a cikkek ezutan gyakrabban olvasgatok itt:)erdekes tapasztalatok.....bizonyara mindig mindenre odafigyelsz hogy tapasztalatokat szerezz:)nagyon helyes:) tihamer elismeresem! ja es nagyon szepen fogalmazol ertekes mondatok:)csilla:)

    VálaszTörlés