Háromszéki 20 százalék

A kisebbségi megnyilvánulás Sepsiszentgyörgyön csak a törvények által biztosított lehetőségeket követeli, jogosan! Hiszen már a Trianoni szerződésbe belefoglaltatott az, hogy a romániai kisebbség javára mindenféle jogokat megtartatnak és az utolsó mondatban az önrendelkezésre is utalás történik.  Ez egyfelől Románia, másfelől a Szövetséges és Társult Főhatalmak között 1919. december 9.-én kötött kisebbségi szerződésben volt megfogalmazva (idézem) :
"Románia megadja az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét; biztosítja a vallás szabad gyakorlatát, jogegyenlőséget, nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerését; biztosítja a magán- vagy üzleti forgalomban, vallási életben, sajtó vagy bármilyen közzététel terén, nyilvános gyűléseken bármely nyelv szabad használatát, s mindezeknek olyan alaptörvényül való elismerését, melyekkel szemben semminemű törvény, rendelet vagy intézkedés hatállyal nem bírhat; biztosítja ugyanazt a bánásmódot, mint a többi román állampolgároknak, saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézmények, iskolák és más nevelőintézetek létesítését, azoknak igazgatását és felügyeletét saját nyelvük szabad használata és vallásuk szabad gyakorlata mellett; megfelelő könnyítést biztosít a közoktatás terén, részesedést a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordítandó összegekből; biztosítja az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben a helyi önkormányzat engedélyezését; s a Nemzetek Szövetségének védelmét írja elő."

Tehát az, ha a Kovászna megyei magyarság több hangot akar hallani a környezetébe nem kíván megalapozatlanságot, annál is inkább, hogy a 2002 tavaszán létrejött, a román parlament döntése alapján, az a közigazgatási törvény amely bitósítja azokon a helyeken, ahol a magyar lakosság össznépességre vetített aránya a 20 százalékot meghaladja az anyanyelvi ügyintézést a közhivatalokba.
Ezt ugyanúgy bármely kereskedelmi egységben is alkalmazható lenne egy kis jó szándékkal.
Feltevődik bennem az a kérdés: hogyha adott a törvény, miért nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket! Ki kellene nőni már a kommunizmus ideje alatt a magyarságba sulykolt gondolkodást azt, hogy mindenütt csak románul próbálunk beszélni... de nincs erre szükség! Ezt óhajtotta a rendszerváltástól a magyarság... a szabadságot, a szabad nyelv használatot és most miért nem gyakorolja ezt? És miért nem gyakoroltatja ezt?

(A fotót a Háromszék napilap oldalán találtam.)