Turkáló kontra Mátyás-király örökég

Minden embernek van egy bizonyos kulturáltsági szintje, általában ez kialakul már arra az időre mire egyetemre kezd járni. Ez nagyban függ attól a környezettől ahonnan származik.  Az egész világszemlélete a személynek nagyban behatárolt lesz, s ezzel egyben a tevékenységében is megnyilvánul!
Egy bizonyos társadalomban élve, akarva akaratlanul szokásokat veszünk fel! Környezetünk által állított normáknak próbálunk megfelelni.Viszonyítási pontként tartjuk magunk elé a közösség ítéletét egy tevékenység jó vagy rossz voltáról.
Értékítéletek születnek szinte természetesen, észrevétlenül.
Az, hogy a kolozsvári központban található Mátyás-házat például mihez viszonyítjuk, apróság, de sokat elárul önmagunkról!
Egy általam ismert személy a közelben lévő turkálóhoz kötötte a hely meghatározását! Fel se tűnik egyeseknek. Ha viszont arra gondolsz, hogy semmibe veszi azt az épületet, pedig ha valamit lehet büszkeségnek tartani, akkor ez az.
Nos erről szól szerintem az emberekben az a bizonyos morális válság! Régi értékeink mit sem érnek a  globális csábítás ellen.
Egy turkálóval nem tud szembe szállni évszázadok dicső tekintélye... Ironikusnak tűnik, de nem mosolyt, sírást válthatna ki belőlünk.
Sok múlik azon, hogy a turkáló- vagy effélék- mennyire határolják be az életünket. Viszonyítani attól fogunk mindig a térben, környezetünkben ami minket foglalkoztat. Sokszor nem esik le nekünk az, hogy mennyire üres dolgokat hajtunk. Ahhoz köti mindenki saját magát amilyen szintet magának érez.
Vannak akik a turkálót választják a központban, mert számukra az van a központban!!!