Magyar állampolgárság

Végre 90 év elteltével, újra magyarnak érezheti magát sok határon inneni magyar is. Az adósság, amivel tartozik az anyaország, úgy látszik most egyenlítődni fog. Hányszor hány százezer, a kerten kívül maradt magyar, vágyott erre a pillanatra, amikor a fényképét piros-fehér-zöld háttér övezi majd és azt csókolhatja majd éjjel-nappal. Azt amit majd elvisz vasárnap a misére, azért hogy legyen nála, mert ez őt végre megilleti! És majd minden ünnepen magával viszi a bizonyítékot, kiáltva:

- Én is oda tartozom, közétek, drága testvéreim, csak volt idő mikor nem engedték, s volt amikor nem is akartátok! De már minden szép, újra zöldben játszik a rét és fehér ünneplő ruhám veszem a az ünnepedre, miközben vöröslik fölöttem a Nap! (Remélem hogy a következő csiksomlyói búcsúra már én is vihetem!)

Úgy látszik élni akar a nemzet, élni egymásért és együtt. Bizony rájövünk lassan hogy bármenyire vonzó a globalízált cséplés, a nemzeti öntudat minden európai nemzetet elér, nem csak minket.

Most ebben az évben amikor a természeti csapások rémétől szenvedőek kiáltásaira eddig nem tapasztalt segítséget nyújtott a világ magyarja.  Most amikor egy újabb katasztrófa, a vörös iszap temeti alá a településeket, gondolkodás,  de határok nélkül is segít az eddig szenvedő a jelenlegi szenvedőn. Ugye jól esik bajtárs, most észrevenni, hogy a magyar nem csak Borsig, nem csak Sopronig, nem csak Röszkéig, hanem akár Los Angelesig vagy akár Palánkáig tart?

Most eljön az idő, mikor a sírok nyílnak fel, drága József Attila,  most kellene szegény nagyapám még éljen, hogy újra lásson ilyen papírt, mert az utolsót eltüzelték előtte ami volt neki, s ő sirva kellett mindezt nézze.

Most még alkotmányt is módosítunk, hogy minden passzoljon az új passzhoz. Még lehet, hogy szavazhatunk is, így vélem én is tisztességesnek, ha döntő szerepe nem is lesz ennek, de legalább vélemény nyilvánító legyen. 
Nem fogja-e a gyomrunkat elcsapni az a sok minden, amit idáig csak álmunkba láthattunk, s most meg felébredve is azt mondják:

-          Igen bizony! - avagy 21. századiasan – Újra szólíthatlak tesónak Tesó? 

Vajon most nem lesz-e velünk baj, hogy nem érezzük, hogy piros tollal írják e napot a történelembe?

Akad már olyan külhoni magyar, bár még nem magyar állampolgár, aki arra a kérdésére egy örömtől ittas magyarországinak, hogy igényled-e ? Ugye jó lesz!? Azt válaszolta:

-      - Ha-ha persze, legalább vízum nélkül utazhatok Amerikába!