A Green Revolution és a Raiffeisen Bank által kezdeményezett I'Velo projekt már egy ideje fut Kolozsváron. Az első alkalmak azt tükrözték, hogy nagy sikerű lesz a program, a legnagyobb várakozásokat is felülmúlta a biciklizni vágyok nagy serege.
Ahogy a székely fogalmazna, tisztelet és reszpekt annak aki kitalálta ezt az egész mozgalmat, hogy ébresszük a városlakó emberek fantáziáját a kevesebb széndioxidot kibocsájtó közlekedésre. Egyáltalán az alternatív életstílust is megszerethetik az emberek látva a sok mosolygó biciklist a parkban, a Szamos partján suhanni mint a szelő.
Viszont ezek a gondolatok amikor gyakorlatba átültetődnek, sok minden kimarad az éjszakai álomtervből, sajnos pont a java... Mindjárt meglátjuk miért!
Ugyanis az egy dolog, hogy rengeteg bicikli áll a kölcsönzőbe, viszont nem azért mert nincs rá kereslet, dehogynem! Ott jártunkkor hosszú kígyózó sor állott vérszomjas szemekkel nézve a lazán viselkedő bérbe adó megbízottakra.
A nyáron induló program legeslegelső próba biciklizése után, vagyis két óra után már elmondások szerint tömegesen estek szerte a biciklik. Vajon ez normális dolog? Ha én veszek egy biciklit, annak két órán belül szerte kell essen? —NEM— A baj azzal van, hogy ami egyszer nem muszáj arra semmi figyelmet nem szentelünk a legyártása során .
íme egy beszámoló: „A biciklik kényelmesek, fix áttételes kontrafékes városi bringák, nagyapáink is pont ilyet hajtottak. Két órát tekertünk, semmi nem volt zavaró, pedig nem is állítottunk semmit méretre (ülésmagasságon kívül). De egyáltalán nem tartósak, már érkezésünkkor volt 6 darab bicikli gumidefekttel, további két biciklit láttunk ledobott lánccal. A mi két biciklinket is elég hanyagul dobták össze: nem volt rendesen rögzítve a nyereg, a kosár a megadott 5 kiló helyett már kb. háromnál mozdult el, a támasztók sem voltak beállítva. Ez mondjuk a gyártó hibája, legtöbb gond egy-egy csavar meghúzásával megoldható lenne, de kérdéses hogy meddig fogják ezek a biciklik bírni ezt a szolgálatot.” (Transindex.ro)
Amikor pedig mi mentünk (oktober 10), lelkes csapat, tele életerővel és a biciklizésre annyira vágyva, hogy utánunk a Szamos megáradt a nyálcserénk intenzív kiválasztódásából származó többlet térfelszíni lefolyás miatt. Röpke másfél óra sorban állás alatt jól kivehető élettani sőt viselkedésbeli mozzanatokat figyeltünk meg.
Az még nem elég, hogy a biciklik 90%-a már használhatatlan, mert az a szó, hogy „hitvány szerelék” teljesen kimeríti a biciklire ráfogható minőségi színvonalat. Viszont a több száz bicikli legtöbb baja az volt, hogy vagy ez lógott róla, vagy kiesett a kereke, vagy a gumiabroncs le esett róla stb. A lelkes ott dolgozók hozzáállása a munkához abban merült ki, hogy várakoztak arra a pár, még működő bicikli vissza érkezésére. Pedig rendelkezésükre állt egy úgynevezett boksz-utca is, ahol igazán neki lehetett volna állni és szerszámmal a kézbe percek alatt megjavítani a biciklik hosszú sorát. De hát minek? A sor lassan bomlott, volt aki várt, még lehet, hogy mindig vár a vissza érkező és szabaddá váló biciklire.
Most még következtetést nem szeretnék levonni azoknak az emberkéknek a hozzáállásáról, hagyom, hátha szunnyad bennem még az a keserű íz, és valamivel majd kíméletesebben tudom leírni azt a tudatlan, nemtörődömséget és maga a program fő célját semmibe vevő léhaságot amit sajnos alkalmam volt megtapasztalni… arról majd zárójelbe, személyesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése