2011. november 4., péntek

Október 23. Zürichben

Az '56-os budapesti forradalomra emlékezni szokás magyarföldön. De minden másképp müködik ez, kicsit távolabb, a Kárpátokon túl. Egy kis magyar közösség él Zürichben, ahol ezt a megemlékezés inkább ünnepnek tekinthető: ahol minden héten egyszer talalkoznak magyarok egymással, ökomenikus Istentisztelet alkalmával vasárnaponként. S ezek az alklamakon egy templom a magyar himnusztól hangos.
Sajnos az, hogy a magyarok legtöbbje idősödő. Legtöbbjüket pontosan ez a forradalom leverése üzött ki. S azota emigránsok. Az unokák már nem értik miért könnyes a szeme a papának, ha magyarul énekelnek a templomba.
Mindeniküknek különös, akár filmbe illő története van, hogy szökött ki a vasfügöny alatt, s hogyan kezdte itt életét ujra, de ugyanolyan elmondásuk szerint soha nem lett többé.
Aztán mostanság kialakult egy fiatalokból álló  társaság is akik csatlakoznak: a vendégmunkás magyarok, akik igen sűrűn előfordulnak a környéken.
Alkalmam volt egy kilenc fős erdélyi csapatba inkadrálodni hirtelen. S nem kis meglepetést okozott az a pillanat amikor a székely legénykéknek külön felcsendült a székely himnusz is. Bizony 2000 km-re távol, nem gondoltam volna ezt, hogy a jelen levők mindenike hangosan énekelni fogja.
Sok tanulságot vonhatna le az otthoni közösségeink legtöbbje, hogyan kell igazán összetartani, mik az igazán évezredes magyar-keresztyén értékek. S mit jelent megküzdeni, magyarnak megmaradni.

Tisztelet tehár a nagyvilág szétszort magyarjainak, akik nem feledik a Szent Korona örökségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése